Először esküszöm csak azért, mert kényszerítettek rá.
Aztán:
Mert vannak gondolatok, melyeknek semmi közük a valósághoz, mégis fontosak. Mert vannak emberek, akik a szívemben élnek, velem léteznek, de ők ezt nem tudják. Mert vannak pillanatok, amikor semmi és senki más nem segít, csak a klaviatúra heves csapkodása. Mert vannak napok, amikor igazságtalannak tűnik minden. És mert vannak napok, amikor hálás vagyok azért, ami eddig történt velem. Mert vannak helyzetek, amikor szívesen valamelyikötökhöz szegeznék egy kérdést, de a józan ész azt diktálja: ne tedd! És mert csak! :)
De a lényeg az, hogy ettől még: MARAD A CSEND!
